I. A KÉRDÉSEK

Mi az, ami örömtelenné tesz minket?
Mi az, ami fogságban tart bennünket?
Mi az, ami akadályozza a változást?
Miért nem születünk egyelőre újjá?

A legtöbbször nem élünk szerelmet és nem szeretünk?
Nem tudjuk, hogy miért születtünk és mi a feladatunk?
Végtelenül egyedül vagyunk, s nem kötődünk sehova?
Újra az otthontalanság és kizártság az osztályrészünk?

Miért törődünk bele ebbe a régi mozdulatlanságba?
Miért nincs biztos egzisztenciánk és nyugalmunk?
Elménk és egónk miért csak a menekülést sürgeti?
Miért nem találunk igazi párt s szövetséges társakat?

Miért nem ismerjük fel, hogy isteni Önvalónk bennünk van?
Miért nem találunk vissza Istenhez és az isteni vezetéshez?
Miért nem vállaljuk, hogy a jézusi szeretetet képviseljük?
Miért nem élünk úgy, hogy örök erkölcsi lények vagyunk?

Miért nem döntjük el, hogy most már végképpen megváltozunk?
Miért nem látjuk, hogy a változás bennünk van, s mi akadályozzuk?
Miért nem vesszük észre, hogy a külvilág nem győzhet le minket?
Miért nem teremtjük meg saját szellemi és lelki műhelyeinket?

Az új önismeret és világismeret már végre megvilágosít minket?
Sem az ősi, sem az új tudások ismét nem találnak meg bennünket?
Sem a család, sem az iskola, sem a média nem tanítja a Belső Utat?
Az önteremtés, világteremtés helyett kiszolgáltatottak vagyunk?

Az égi-földi bölcsességet továbbra sem ismerjük, nem fogadjuk be és nem használjuk?
Saját életünkben, a Belső Úton nem jutunk el a Szeretet-emberségig, az Istenemberségig?
Minden küzdés ellenére magunk körül és a világban nem teremtünk mennyországot?
Ölelés és vigasz nélkül is nem vagyunk képesek megfelelni a Mindenható szándékának?

II. A VÁLASZOK

Minden bölcsesség bennünk létezik, csak fedezzük fel?
Örök szerelem és szeretet vagyunk, csak éljünk ekként?
A sötétségből most a világosságba juthatunk, ha akarjuk?
Belül s kívül mennyországot teremthetünk, ha szeretnénk?

Egyszerre vagyunk és lehetünk Tanítványok és Mesterek?
Miért ne szakadhatnánk el a régi önképzési vergődésektől?
Miért ne hozhatnánk létre saját képző-teremtő intézményt?
Miért ne tarthatnánk újra az aranykori szellemi irányt?

Miért ne jöhetne létre olyan iskola, ami eddig még nem volt?
Miért ne lehetne ennek az a neve, ami az új égi-földi feladat?
Miért ne egyesíthetnénk mindazt, ami eddig is összetartozott?
A test, lélek, szellem, tudat és szerelmes szeretet összefonódik?

Válasszuk a Szellemi Utat, a régi és az új bölcsesség tanulását?
Válasszuk a Belső Utat, a fényemberré, szeretetemberré válást?
Válasszuk a Teremtő Utat, együtt a belső-külső alkímiai teremtést?
Válasszuk mind a hármat egyszerre, egyesítve, szintetizálva?

Válasszuk ehhez még a tudat felismerését és a tudat önemelését?
Válasszuk ehhez még az erkölcsi törvényekhez való igazodást?
Válasszuk ehhez még a magyarság dolgának békés beteljesítését?
Válasszuk mindehhez az isteni szolgálatot, s a végső hazatalálást?

A teremtést álmodó és gyakorló iskolánk neve Három Út legyen?
Párhuzamosan lépjünk felfelé a Belső, a Külső és a Közösség úton?
A Szellem Út, a Belső Út és a Teremtő Út legyen a három fő tanítás?
A szenvedésektől és a szeretetektől megerősödve szülessünk újjá?

Nincs akadálya, hogy tartósan magas tudatállapotban létezzünk?
Nincs akadálya, hogy szerelmesen és szeretetben boldogok legyünk?
Nincs akadálya annak sem, hogy másoknak vigaszt és ölelést adjunk?
Nincs akadálya, hogy mi és a föld felsőbb, isteni dimenzióba lépjen?

A szöveget írta: Varga Csaba
A videofilmet készítette: Olasz Sándor
Zene: Lumiere Tales – Heaven

A HÁROM ÚT KÉPZÉS IDEÁI